LOVAK

Az ember legjobb barátja

A Magyar Sportló:

EREDETE

1958-62 között a magyar mezőgazdaság szerkezetében döntő jelentőségű változás zajlott le. Az addig alapvetően kisparaszti gazdaságokra alapozott mezőgazdasági termelés nagyüzemivé vált, ami igen nagy-mértékű létszámcsökkentést ered-ményezett. Ezzel egyidejűleg megfogalmazódott a megmaradó ló-állomány újszerű hasznosításának igénye, a sport, elsősorban a díjugratás eredményességének növelése céljából. Fenti célnak érdekében Mezőhegyesről az ott kialakult hagyományos fajták (nóniusz, gidrán, furioso-north star) törzsállományát más ménesekbe telepítették át, és Mezőhegyesen vegyes származású, de túlnyomórészt a sportban kipróbált kancákból egy új sportló ménest alapítottak. Ezeket a kancákat főként hannoveri, holsteini és angol telivér ménekkel fedeztették. A 70-es, majd 80-as években egyre több német, majd holland, belga és francia import mén került a magyar sportlótenyésztésbe, s mára már elmondható, hogy szinte valamennyi Európában elismert sportló vonal képviselői megtalálhatóak a magyar sportló állományban.
A magyar sportló fajta a hagyományos magyar fajtáknak a nyugat-európai sportló fajtákkal folytatott fajtaátalakító keresztezésének eredménye.





JELLEMZŐI

A széles genetikai variancia ellenére az állomány küllemileg viszonylag egységes, hiszen a felhasznált fajták tenyészcélja is hasonló. A kívánatos egyedekre jellemző küllemi alakulás a nagy ráma, a testtömeggel arányos, egyenes fej, széles homlok és tarkó, középmagasan magasan illesztett, hosszú, jól ívelt nyak, elmosódott baltavágás, hosszan hátbanyúló középmagas mar, közepes hosszúságú, de jól izmolt hát, rövid, feszes ágyék, terjedelmes far, elég mély, közepesen dongás mellkas, terjedelmes izületek, többé-kevésbé szabályos lábszerkezet. Gyakori hiba a standardnál kisebb marmagasság, a nem elég nemes fej, a laza csontalap, a nem elég terjedelmes csánk, a lábszerkezetbeli hibák, a kívánatosnál kevesebb mozgás. Valamennyi kancát a méneskönyvbe kerülés előtt küllemileg minősítik, és csak a legalább 50 pontot elértek kerülhetnek a méneskönybe való felvételre. Méneknél a tenyésztésbe vétel határa 75 pont.



Méretei:
marmagasság bottal: 165-170 cm,
szalaggal: 177-183 cm,
szárkörméret: 21,5-23 cm.
Színe leggyakrabban pej, de bármely más színben is megengedett.

HASZNOSÍTÁSA

A magyar sportló fajta elsődleges célja a hátas, főként a díjugrató sportra alkalmas ló tenyésztése. Emellett a lovassport többi ága számára is kerülnek ki a fajtából megfelelő egyedek. A küllemi bírálat mellett az ideális hátasló tulajdonságokra irányuló kipróbálások a mén- és kancavizsgák valamint a versenyek során történnek. A vizsgák során különös figyelmet fordítanak a lovagolhatóság, a vérmérséklet, a lépés, ügetés és vágta hossza, lendülete, impulzusa és szabályosságának mérésére, az ugrókészség, -képesség és ugróstílus elbírálására szabadonugró folyosóban és tesztlovassal.



ÁLLOMÁNYA

A fajtafenntartó Magyar Sportlótenyésztő Országos Egyesület (MSLT) jelenleg mintegy 1700 kancát regisztrál, a tenyésztési engedéllyel rendelkező mének száma a 200-at közelíti. A mének között jelentős számban található külföldi (főként német, holland, francia, belga) import, angol telivér, illetve az import méneknek már Magyarországon született ivadéka.

Az Angol telivér:

EREDETE

Az arab ló a legrégibb kultúrfajták egyike, hatása szinte minden másik kultúrfajtában megmutatkozik. Az arab ló őse az időszámítás előtti korokban Közép-Ázsiából kiindulva elterjedt Mezopotámiában, az ősi Egyiptomban, az Arab félszigeten egészen a Pire-neusokig. A mozgékony, kitartó, szívós, igénytelen lovak a hadászatban is igen nagy jelentőségűnek bizonyultak. A különféle arab törzsek főként lovaiknak köszönhették hadi sikereiket a sivatagban vívott harcukban. Az egyes beduin törzsek különösen kitűntek lovaik kiváló minőségével. A lónemesítést a mohamedán vallás is erősítette, a leghíresebb kancacsaládokat Mohamed kancáira származtatják vissza. A XVI-XVIII. században Európában is elterjedt az arab ló. Részben a török hódításnak következtében az itt talált lóállományt nemesítették arab ménekkel, a későbbiekben pedig már tudatos expedíciókat szerveztek arab lovak beszerzése céljából. Ez idő tájt alapították a legismertebb arab lovat tenyésztő méneseket (Bábolna (1789), Radautz (1812), Janow Podlawski, Tyerszk), s szerte a világon elterjedt az arab lovak tenyésztése.



JELLEMZŐI

Az arab ló a szépség, a nemesség és az elegancia megtestesítője. Feje kicsi, száraz csukafej széles tarkóval és homlokkal, apró fülekkel, kinnülő, nagy szemekkel. A fej eleganciáját a tág orrnyílások, a finom bor és a jól látható erek fokozzák. Nyaka karcsú, jól ívelt, hosszú, finom hosszúszálú sörényszőrökkel. Marja kifejezett, a hát és különösen az ágyék rövid (az arab lónak csak 5 ágyékcsigolyája van), a far általában egyenes, kis terjedelmű, ösztövér izomzatú. A farok magasan tűzött, mozgásban a farokrépát magasan tartja. Szügye, mellkasa nem túl mély, esetenként izomszegény benyomást kelt. A végtagok szikárak, acélosak. A paták kicsik, szilárd szerkezetűek. Lábállására elöl a kisfokú faranciásság, hátul a tehenesség jellemző. Mozgása rugalmas, tért nyerő, kecses, légiesen könnyed.



Méretei:
marmagasság bottal: 147-155 cm,
szalaggal: 153-165 cm,
övméret: 173-180 cm,
szárkörméret: 17,5-19 cm.
Színe legelterjedtebb a szürke, de pej, fekete, sárga is egyre nagyobb gyakorisággal fordul elő.



HASZNOSÍTÁSA

Intelligens, kitartó, szelíd, könnyen kezelhető. Ezen tulajdonságai miatt ideális hobbyló. Gyors, kitartó, emiatt a távlovagló versenyekben nagy számban szerepelnek arab származású egyedek. Több országban a galopp pályákon rendeznek rendszeresen arab futamokat is. Szélesebb körű kipróbálása kiváló használati tulajdonságainak megőrzése érdekében is szükséges lenne, mivel sok helyen már csak show bírálatok céljaira, küllemre tenyésztik, s félő, hogy ez hosszú távon egyéb értékeinek elvesztésével járhat.



ÁLLOMÁNYA

Elterjedtsége alapján az egyik legnépszerűbb világfajta. Csak Amerikában több mint százezer egyedet tartanak nyilván, Európában is számos jelentős ménese van, kedvelőinek, tenyésztőinek száma egyre növekszik. Tenyésztését világviszonylatban az Arab Lótenyésztők Szövetsége (WAHO) szabályozza, írja elő a méneskönyvi megfelelés követelményeit és ellenőrzi azokat. Magyarországi tenyésztő szervezete Arablótenyésztők Magyarországi Egyesülete, Bábolna.

A Gidrán:

EREDETE

A fajtaalapító Gidran Szenior mént báró Fechtig vásárolta Egyiptomban 1816-ban. A kis sárga arab mént 1818-ban Bábolnára osztották be, ahol 6 törzsmént adott. Ezek közül Gidran II nevű fia került Mezőhegyesre, ahol vegyes holsteini, mecklenburgi, magyar, erdélyi, arab és moldvai kancaanyagot fedezett. A méneseket ebben az időben szín szerint csoportosították. Mikor az 1840-es évek elején az akkori ménesvezető gróf Hadderg altábornagy - korának egyik kiváló hyppológusa - az egyes ménesek állományát származásilag is feldolgozta derült ki, hogy az ún. „sárgaménes” állománya túlnyomórészt a Gidran II. ivadékokból, illetőleg ezek leszármazottjaiból áll. A rokontenyésztés elkerülése, valamint a fajta küllemi és teljesítmény-értékének javítása érdekében előszeretettel alkalmaztak angol telivér méneket, melyek ivadékai közül a kancákat egy-két generáció után fajtatiszta gidrán ménnel visszakeresztezték. A telivér apaságú (F1) méneket egészen kivételes eseteket leszámítva a tenyésztésből kizárták. 1920. március 20-án a román megszállást követően az akkor leltár szerinti 98 gidrán kancából a román királyi csapatok 74 kancát hadizsákmányként magukkal vittek. 11 kanca a harcok során elkallódott, mindössze 13 egyed maradt meg. Ebből az igen súlyosan megfogyatkozott állományból 1944-re sikerült a kancalétszámot 90-re fejleszteni, mikor is a II. világháború következtében beállott veszteségek miatt 1948-ban 28 kanca érkezett vissza a németországi Bergstettenből.
A két világháború közötti időszakban az állomány konszolidálására a korábbi ellentmondásos tapasztalatok miatt csak kisebb mértékben használtak telivér méneket, ehelyett kisbéri-félvér (Maxim V, Kozma III) és arab (Mersuch III, Siglavy VI, Gazal III) ménekkel próbálkoztak igen jó eredménnyel. Ez idő tájt konszolidálódott a fajta anglo-arab jellege, eltűntek a használatbeli problémák, s minden tekintetben egy igen kiváló értékes állomány alakult ki viszonylag rövid idő alatt.

KÜLLEME

Erőteljes szervezetű, nagyrámájú, elég tömeges, középnehéz hátas és hámos típusú fajta. Feje a testtömeggel arányos nagyságú, középmagasan tűzött, egyenes profilvonalú, esetenként kisfokban burkolt. Nyaka középmagasan illesztett, közepesen hosszú, kifejezett baltavágással. A méneknél általában jól ívelt, de az alacsonyan illesztett izomszegény nyak a kancáknál is tenyésztésből kizáró tényező. Marja kifejezett, hosszan hátbanyúló elég jól izmolt. Háta közepesen hosszú, nagy számban vannak hosszabb törzsű egyedek. Ágyéka közepesen hosszú, elég feszes. A szügy széles, jól izmolt, a mellkas többé-kevésbé mély, jól dongázott.

Méretei:
marmagasság bottal: mének 160-168, kancák 155-167 cm,
marmagasság szalaggal: mének 173-180, kancák 165-177 cm,
övméret: mének 188-200 cm, kancák 185-198 cm,
szárkörméret: mének 21-23 cm, kancák 20-22 cm.

Az anglo-arab hatás ellenére jelenlegi állományunk feltűnően erős csontozatú. Az erőteljes szervezet kifejezésre jut a tömegességben is. Ennek oka, hogy az utóbbi 20 évben alkalmazott mének esetében a nagy rámának kitüntetett szerepe volt (Gidran IV, VIII, X, XI). A jövőben célkitűzés a testtömeg megőrzése mellett a nemesség, az elegancia fokozása. A lábszerkezet többé-kevésbé szabályos, az állomány durva lábszerkezeti hibáktól mentes. A mozgás közepes hosszúságú, akciójában, rugalmasságában gyakran javításra szorul.

HASZNOSÍTÁSA

Többhasznú melegvérű fajta. Hátas és fogatlónak egyaránt megfelelő. A hazai lovassportban számarányánál nagyobb arányban találunk eredményes egyedeket. Kislétszámú állománya folytán szelekciós lehetősége viszonylag korlátozott. Mint őshonos génrezerv fajta, a magyar állat-tenyésztésben kultúrtörténeti és genetikai értéket is képvisel. Egyes kancacsaládjai 20-25 generációs tenyésztési múlttal is rendelkeznek.

ÁLLOMÁNYA

1992-től a fajta fenntartója és nemesítője a Kisbéri-félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület. Az Egyesület nyilvántartásában mintegy 160 fajtatiszta kanca található.
Nagyobb tenyészetei a Pannon Lovasakadémia marócpusztai és Vörös József gyűrűsi ménese, a többi kistenyésztők kezén található. Magyarországon kívül csak Románia és talán Bulgária rendelkezik még kisebb populációval, ezért fajtatisztán való fenntartása a világörökség szempontjából is jelentős.

A Furioso-North-Star:

EREDETE

Az 1785-ben alapított mezőhegyesi ménesben kitenyésztett fajta, emiatt korábbi neve mezőhegyesi félvér. A fajta kialakulása 1841-től veszi kezdetét, amikor a 3. és a 8. számú pej ménes kancáit a gróf Hardegg altábornagy mezőhegyesi ménesparancsnok által lichteinstein hercegtől vásárolt Furioso nevű pej angol telivér ménnel kezdik fedeztetni. 1852-ben Mezőhegyesre került a lovag Waljemare tábornok által Angliában vásárolt North Star nevű angol telivér mén, amelyik 6 éven át fedezi a pej ménes főleg angol hátterű kancáit. 1867 után Kozma Ferenc irányítása alatt a két mén ivadékait egymás között tudatosan tenyésztették és egyéb angol telivér vonalat csak anyai ágon engedtek az állományban érvényre jutni, és az ilyen telivérezett kancákat Furioso vagy North Star ménnel minden esetben visszakeresztezték.
Ezen alaposan kigondolt és precízen végrehajtott, mai napig korszerű tenyésztési szisztéma eredményezte a mezőhegyesi ménes és a mezőhegyesi lófajták mindmáig nosztalgiával emlegetett fénykorát. Ennek a következetesen végrehajtott tenyésztési módszernek eredményeképpen a mezőhegyesi félvér Magyarország legtömegesebb angol félvér fajtája lett. A fajta egyedei az ország legjobb igáslovai voltak, de hintóslovakként is kitűnően beváltak különösen a nehéz és hosszú utakon. Egyesek közülük, mint vadászlovak értek el szép sikereket, a katonaságnál pedig hátaslóként voltak keresettek. Népszerűségüket külön növelte, hogy erőteljes csontozatuk ellenére is finomságot és élénk vérmérsékletet mutattak.

JELLEMZŐI

Nemes, tömeges angol félvér. Középnehéz hámos és hátas típus. Küllemi korrektségére mindig nagy gondot fordítottak. Nagy rámájú, erős testalkat jellemzi. Középnehéz hámos és hátas típus. Feje egyenes vonalú, nemes. Hosszú, karcsú, izmos, középmagasan illesztett nyaka van. Baltavágása kifejezett, hosszú, magas, izmos mar jellemzi. Háta középhosszú vagy rövid, kötése feszes. Fara jól izmolt, többnyire tojás vagy dinnyefar. Mellkasa mély, de emellett elég dongás is. Hosszú, széles, dőlt lapockája van. Küllemi korrektségére mindig nagy gondot fordítottak. Lépése, ügetése térnyerő, lendületes vágtájú.

Méretei:
marmagasság bottal: 160-165 cm,
szalaggal: 167-175 cm,
övméret: 185-195 cm,
szárkörméret: 21-22 cm.
Színe jellemzően pej, esetenként fekete és sárga is előfordul.

HASZNOSÍTÁSA

A Furioso-North Star fajta elég erőteljes és tömeges volt ahhoz, hogy fogatos lóként elvégezze a hadsereg szállítási munkáit, de megőrizze az angol félvér nemességét, haladós mozgását, minek következtében ideális többhasznú ló. Ma még leginkább, mint igáslovat használják, de hátas, hobby és túralóként is egyre többen keresik. Bár nem kifejezett sportló, eredményes díjlovak, díjugrató és military sportban használt egyedek, sőt fogatsportban világbajnokok is kerültek ki a fajtából. Nyugodtsága, egyenletes mozgása miatt a leginkább a lovastorna sportágban kedvelt.



ÁLLOMÁNYA

A törzskönyvi ellenőrzésben álló kancák száma közelíti az ötszáz egyedet. A jelenlegi kancaállomány túlnyomó többsége népies jellegű tenyészanyagra vezethető vissza, de származásukban az egykori Furioso-North Star ősökre visszavezethetők. Magyarországon kívül Romániában és Szlovákiában található kisebb létszámú fajtatiszta állománya, ahonnan az utóbbi néhány évben megindult tenyészanyag import révén sikerült néhány eredeti mezőhegyesi vonalat regenerálni. Legjelentősebb tenyészete a Hód-Mezőgazda Rt. Aranyági ménese és a bugaci Táltos Panzió ménese.

Lipicai:

Eredete:

A lipicai története 1580-ban kezdődött, amikor a mai szlovéniai Lipicán Habsburg Károly főherceg ménest alapított. A császári udvar számára kívántak itt kiváló, szilárd szervezetű, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat kitenyészteni. A fajta ősei között vannak kemény természetű hegyi lovak és spanyol-nápolyi mének is. A kezdeteknél használt mének közül nyolc ma is létező genetikai vonalat alapított, s a tenyésztés ezekre épül.

A lipicai ménest a napóleoni háborúk idején kétszer is Magyarországra menekítették, így alakult ki a mezőhegyesi lipicai jellegű állomány. Ezeket a lovakat 1876-ban Alsószombatfára költöztették, majd onnan 1912-ben Bábolnára. Innen kerültek az 1950-es években újra hegyi környezetbe, Szilvásváradra.

A lipicai valódi nemzetközi fajta, az egész világon elterjedt. 400 éve fajtatisztán tenyésztik, az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvérkeresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. A magyarországi állomány kiemelkedő genetikai értékével tűnik ki. Tenyésztőszervezete a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete.

Tulajdonságai:

Igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű, szilárd szervezetű, ellenálló, nem nagy igényű fajta. Elsősorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló, emellett a spanyol iskolában hagyományosan használt lófajta. Nemzetközileg igen eredményes a fogatsport területén. Általában szürke, de gyakran előfordul fekete, sőt pej is. Bottal mért marmagassága 152-162 cm.

Külleme:

A lipicai nem túl nagy méretű, nemes, de nem finom fejű. Nyaka magasan illesztett,rövid. Izmos hátú ló, jól izmolt farú, inkább dongás, mint mély, korrekt lábállású, kemény patájú fajta. Ügetőmozgására jellemző a magas lábemelés és az akciós mozgás. A fajtában sok a szürke, de pej és fekete színű is előfordul. Feje jellegzetes kosfej. Nyaka izmos, rövid. Fülei küllönlegesen nagyok.